mottónk: Jöttem. Láttam. Ettem.

VándorBlog® Világutazók útikalauza:
- spanyol ételek, étkezési szokások és jellegzetes élelmiszeri termékek bemutatása
- fontos látnivalók, megbízható nyaralási, utazási és szállásinfók
- olyan utazási irodák aktuális ajánlatainak közvetítése, melyekkel szoros kapcsolatban állunk
- a célországról alkotott tapasztalatainkat és tanácsainkat jelenleg is ott élő magyar közremüködőink segítségével tolmácsoljuk Olvasóinknak/ Klienseinknek

VándorBlog® Gasztronómiai netkalauz

Intro -

általános adatok

Ahhoz, hogy az Ibériai-félsziget lenyűgöző gasztronómiai örökségét átláthassuk illetve a spanyol konyhakultúra "méreteiről" hozzávetőleges képet alkothassunk egyáltalán,(fotó:madridi halüzlet) mindenképpen át kell nézzük a kérdésben forgó ország alapvető demográfiai adatait: gondoljunk el egy közel 47 milló embert állampolgárának tudó "birodalmat"! Magában ez a tény - az emlitett nép történetének évszázadai során - bőséggel nyújtana terepet egy összetett, egyedi nemzeti ízvilág kialakítására, már csupán a megszámlálhatatlan egyéni sütés-főzési kisérleteknek köszönhetően is, de ez nem minden, mert spanyolhon konyhája nem egységes és éppen ennek következményeképpen megállás nélkül fejlődik, újul és bővűl minden kisebb-nagyobb hozzájárulás által, melyeket az eltérő földrajzi egységek, éghajlati övek és azokon belül az ország független tartományai "lopkodnak" bele!

Spanyolországot 17 független tartomány vagy comunidad alkotja és ezeket 17 különböző világszemléletű, ízlésvilágú "helybéliek" lakják.

Pofonegyszerű tehát a spanyol konyha színességének, gazdagságának a magyarázata, viszont annál nehezebb átfogó útmutatóval szolgálnom kedves olvasóimnak, akik számára remélhetőleg alkalom nyílik a közeljövőben egy spanyolországi gasztró-túrára!

A jelen témát boncolgató magyar nyelvű honlapok zöme gyakorlatilag négy-öt tipikusnak megitélt ételfajtát mutat be az érdeklödőknek, ami holmi kevés ismeretalapot szolgáltat ibériai cimboráink gasztronómiai szokásairól és csalódottan hazatérő turistákká változtatja a félsziget alkalmi látogatóit, hiszen valószinűleg sem a túlzottan emlegetett "gazpacho" leves, sem pedig a nemzeti alapeledelként ajánlott "tortilla de patatas" nem fogja lenyűgözni őket....

Igazából több régióját is meg kellene látogatnunk ennek a csodálatos országnak, anélkül kevés az esélye, hogy alkalmunk adódjon megkostólni konyhájuk és mesterszakácsaik ízvarázslatait, melyek valószinűleg javarészt eltalálják a mi ízlésvilágunkat, már csak azért is, mert alapvetőleg ugyanazokat a fűszerezési eljárásokat használják, mint idehaza, leszámitva a sáfrány használatának gyakoriságát.

Lehetetlen feladat lenne minden vidék jelentősebb preparátumait bemutatnom, hely és idő hiányában maradok a fontosabbak mellett...
- adatok, fordítás, szerkesztés: Fülöp Oszkár Zoltán -

Hozzávalók - fűszerezés - mártások -

bocadillos
(fotó: rozmaringos báránykaraj)

Amint az előzőekben céloztam rá, az ételek és hozzávalók régiónként eltérőek, sőt a spanyolok előszeretettel nevezik el ezeket külön-külön aszerint, hogy a "kellék"honnan származik, ezért találkozunk egy adott partvárosról vagy vidékről elnevezett halétellel, egy helységről becézett sonkatermékkel vagy akár egy város, esetleg falu nevét hordozó borsófajtával.

Kevés regionális eltérésekkel általánosan használják ételeik alapanyagaiként a babféléket: paszulyfajták, csicseriborsó, lencse stb.; a füstölt alapízek elérése céljából a változatos aromájú paprikaféléket; tipikus fűszerjeikként pedig a fahéjt és sáfrányt, a feketebors, babérlevél és kakukkfű kiséretében.

Fontos elsők között emlitenünk a "cocido"elnevezésű jellegzetes spanyol főztet (régi nevén:fazékétel), mert ennél sokszínűbb, diverzebb készitményre nemigen akad példa a nemzetközi konyhák palletáin. A cocido-kat a népszerűségi listán az ország északi régióiból átvett kulináris technikákkal elkészitett sültek (asados) követik, melyeket kemencékben (al horno) készitenek el, legyen szó báránybordáról, karajról vagy halfélékről egyaránt.

A "salsa" szó hallatán is egyetlen ország jut eszünkbe, nem is véletlenül, hiszen majdnem minden ételjeikhez fogyasztanak szószokat, sofrito-t.

A félsziget északnyugati részén fekvő Aragónia tartományából származik az ínyenc, egyedi módon elkészülő hússzelet-tálétel, a "pepitoria" valamint a kellemes ízű paprikás mártás, a "chilindron".

A félsziget déli felében nem kevés rajongás övezi az ecetes zöldségtálakat (encurtidas), főként az olajbogyóval készülteket, mely minden étvágygerjesztő (aperitivos) és előétel szerves részét képezi.

Az ecetes salátákat, kisérőket túlnyomorészt padlizsán, kis méretű vöröshagyma, fokhagyma valamint uborka egyvelegéből állitják össze, mindezt sajátosan: egyedi részarányozás és fűszerezési elvet tartva szem elött. Ezek az "encurtido-k" általában erősen ecetezettek!

Spanyoléknál az ecetezett falatokhoz (preparaciones en vinagre) sorolják a pácolási technikákkal készülő halakat és madarakat is (escabechados), bár saját véleményem szerint ezek nem szorosan kapcsolhatóak a fennti kategóriához.

A mártások avagy "salsa-k" közül messzemenően a legnépszerübb az "all-i-oli", a nálunk is divatossá vált majonéz, valamint a fokhagymamártás, úgy "arriero", mint "cabanil"- módra.

Bárokban, éttermekben (ez a kettő spanyolországban többnyire ugyanaz a helység lesz!) kiemelten népszerűek a tipikus szendvicseik (bocadillo), melyben töltetként kérhetünk tortillát, különleges borjúszeletes-keveréket (pepito a la ternera), esetleg szakavatottabbak tintahal-snacket (bocadillo de calamares) vagy egyedi összetevőkből csinált andalúz pringa-szendvicset. Ha pedig konzervatív maradna inkább a kedves vendég, akkor még mindég ott vannak az egyszerűségért a sajtos, sonkás, kolbászos, tojásos, szószos hagyományos "bocadillo-k" :)

Tapas y pinchos avagy jóllakni italozás közben...

( egy pohár szelekt Rioja-i vörösbor és egy gerezd tempranillo szőlő )

Rovatomban a következőek a kis mennyiséget felhozó egytányéros harapnivalók ("tapas") lennének, melyeket a kezdők megtévesztésére egyes vidékeken tüskének ("pinchos") is neveznek.

A "tapas-okat"italozás közben, bor, sör mellé fogyasztják előszeretettel a késő-délutáni kocsmázások alkalmából, amely egy valóságos rituáléja ennek a nemzetnek. Persze ezek többnyire csupán bemelegitésként szolgálnak egy kiadós húsétel elfogyasztása elött, ám a "tapas" fogyasztása feltétlenűl egybefügg az italozással!

És ha már a poharazgatásnál tartunk, akkor néhány szót a spanyol italkultúráról, melyben mindenekelött a frissitő, üditő jellegűek a leghagyományosabbak, mint pl. a Levante-i vidékről elterjedt árpaviz (horchata de cebada) és a rizshorchata (horchata de arroz) valamint a még általánosabban fogyasztott sorbetek (sorbetes). A fenntieket csupán a "nemzetinek" kikiáltott La Casera elnevezésű egyedien spanyolos üditőital körözi le az eladási statisztikákban - ez egy cukros, szénsavas üditő, amit nagy hőségkor szivesen fogyasztanak borral vagy akár sörökkel vegyítve is.

Az ország déli részének lakói nem kis meglepődésünkre a "gazpacho-t", amely gyakorlatilag egy paradicsomleves és a fokhagymalevest (ajoblanco) is üditőitalokként tartják nyilván és ilyen szerepet betöltendő fogyasztják imádattal a perzselő nyári szieszták alatt.

Az alkoholtartalmú italok között előnyt élveznek a borok, őket fejtávhossz hátrányból igyekeznek lekerülni a "cubata-k",ezek kevert, szimpla koktélok, főként kola-rum, kola-whisky és kola-konyak vegyitéséből, majd következik a "chupito", ami egy kupica bármilyen erős ital, amit az éttermekben kedvességből, vendéglátói szeretetből kínálnak az arra tévedőknek.

A borok esetében a vörösborok örvendenek a legnagyobb megbecsülésnek, majd a "nyári vörösnek" becézett tinto de verano; utánuk a sorban a nők kedvence, a bólé és gyümölcspuncs izére utaló "sangria" áll; ezeket bezárólag a jellegzetesen katalán pezsgőbor, a "cava" és a több évszázada fogyasztott almabor, a "sidra" követnek. A "sidra-t" amúgy az erre a célra szolgáló sidreriakban árusitják és alapvetően két fontosabb tipusban kapható: az asztúriai változat, amely az édesebb és az almaecetesebb izű Guipuzcoa-i almabor, amit a baszkok egyenesen a hordóból (spanyolúl:tonela) isznak.

Furcsa, hogy a többi európai nemzettel ellentétben a sör fogyasztása újkeletű, az ország területén belül kevesebb, mint egy százada gyártanak saját érlelésű terméket és mindössze két-három évtizede kezdett el népszerűvé válni! Ezeket meghazudtolóan mégis kiemelnék két remek spanyol sört: a Mahou-t és a San Miguel-t, melyeket kényes sörbarátoknak is bátran ajánlhatom.

Kedvelt alapanyagok...
( fotó: Sanlúcar-i garnélarák )

A spanyolokról nem mondhatni, hogy valamelyest is válogatósak lennének a fogyasztásra kiszemelt húsok terén, legyen az a hazai ibériai disznó családban történő "ünnepélyes" leölését követő torban feltálalt pörkölt vagy grillezett szelet, netán az ebből töltött nem kevesebb, mint tizennyolc féle kolbász bármelyikének a bekebelezése; szóval nem kényes gyomrúak az emlitettek :)

Hogy a fennmaradó állatok se érezzék megkülönböztetve magukat, ugyanekkora szívélyességgel ülnek asztalhoz amikor növendék, marha, bárány, nyúl, vaddisznó, szarvas, zerge, fácán, liba vagy éppen egy zsenge csirke kerül tálalásra.

A baromfifélék tojásai - főként a házityúké, de nem kizárólag - elengedhetetlen elemei konyhaművészetüknek; tucatnyi készitmény formájában találkozhatunk tojás alapú ételellel a spanyol tortillától illetve ennek egy másik változatától, a parasztasszonytól (paisana) kezdve a tojásrántottán át (huevos rotos) egészen a sonkacsíkos rántott tojásig (huevos con magras de jamón).

Két, gazdag fogásairól híres tengerparti vonalának köszönhetően élelmiszerpiacaik bőséggel el vannak látva tengerigyümölcsökkel és halakkal egész évben, amelyek közül a legkedveltebbek a tőkehal (bacalao), a szürke tőkehal (merluza), a szardella (anchoa), a tonhal (atún), a szardínia (sardina) meg a pisztráng (trucha). Továbbá napirenden eszik még a polipot (pulpo), a kagylókat (percebes és almejas), a tintahalat (calamar), a garnélarákot (langostino és gambas), a homárt (bogavantes) meg a különböző fajtájú tengeri rákok sokaságát.

Ajánló: népszerű fogások és jellegzetes élelmiszeri termékek régiónkénti bemutatója

( fotó: Pescaderias Coruneras halüzlet )

1.Andalúzia: túlnyomórészt hideg levesei által vált elismertté, azok közül is az öt féle zöldségből, kenyér, ecet, malaga-i fehér fokhagyma, só, víz és olaj hozzáadásával előállított "gazpacho" révén. Emlitenünk kell továbbá a következőket: la alboronía, el gurumelo, la poleá, el zoque de jeringuilla,ezek mind hideglevesek. Fontos beszélnem a Cadiz-öbölben halászott kékúszójú tonhalról (atún rojo), a malagai fehér garnéláról ( la gamba blanca de huelva ), a Motril-i rákról ( la quisquilla de Motril ) és nemutolsósorban a Sanlúcar garnélarákról ( el langostino de Sanlúcar ). A korlátozott számban tenyészett Jabugo-féle ibériai sertéseikből páratlan zamatú andalúz pacalt ( callos a la andaluza ) és pácolt sonkákat ( jamon curado ) készitenek Sierra Morena és Sierra Nevada hegyvidéki lakói. Nagyon értékes a Sierra de Grazalema-i "payoyo" kecskesajt !

2.Extremadura: makktermésben gazdag vidékének hála a legmegfelelőbb környék az ibériai sertés tenyésztésére. Kedveltek a La Vera-féle paprikával készitett pácolt húsételeik és egyedi ízesités kolbászaik, de talán ezek elött helyezkedik el a Montanchez-sonka.

3.Aragónia: leghiresebb termékei a Teruel-sonka, a huesca-i kolbászok (közülük is kiemelkedően a Graus-kolbász), a Calanda barack, a Fuente de Ebro-i hagyma, a Campiel alma illetve a Don Guido körte. Ételeik közül emlitésre méltó a pásztorpörkölt ( guizo en casuela de cordero y patatas ) és tipikus báránysültjük ( asado de ternasco ).

4.Galicia: változatos konyhai hagyományait csupán lakosai vendégszerete múlja felül !

Ételremekei: Caldo Gallego, Polbo a féirai avagy ünnepnap-módra elkészitett polip, galiciai ragu ( cocido gallego ), galiciai pacal csicseriborsóval ( callos con garbanzos ), az Arzúa-Ulloa valamint S.Simón da Costa és Cebreiro sajttermékek, az Almond Allariz örölt csemege-keverék, a Santiago és Mondonedo torták, a Ribeira Sacra és Albarino borok meg az Aguardente Branca és az Aguardente de Hierbas brandyk. Kivételes emlitést érdemel a Queimada nevű ital,amelyet fehér rum, cukor, narancs, alma, mazsola, banán, őszibarack és citromhéj hozzáadásával készitenek.

5.Valencia: a valencianók tartománya két kulináris fogása által vált ismertté világszerte, ezek a serpenyős paella valenciana és a fehérrépás-babos rizspörkölt ( arrós amb fesols i naps,valenciano nyelven,mert nem castellanóúl nem gyakran beszélnek!). A tartományban termesztett bomba rizsből ( arroz bomba ) sáfránnyal színezve és ízesítve rengeteg rizses fogást készitenek, közülük megemlitem a legízletesebbeket: el arroz en chágans e nanos,mely egy fehérrépás, fehérbabos, sertéshúsos készitmény;a szürke tőkehalat és a norvég homárt kombináló Tengerész-rizs ( el arroz marinero con cabeza de merluza y cigalas ); a bárányhúsos rizs ( arros rosetxat ) és a Játiva-i ökörmájas paella ( paella de fetge de bou ).Ha arra járnánk, akkor feltétlenűl meg kell kóstólni a fokhagymás all-i-oli szószos sült báránybordát (chuletas de cordero acompanadas con ali-oli ), az articsókás, tésztás, rizses valenciai edényt (olla valenciana), a vese-és májgombócos figatells-t meg a párolt sertésbordavarázst articsóka kiséretében (guisat de costelles de porc amb carxofa ), elnyomtatva mindezeket egy pohár sagunto-i borocskával.

6.Castilla y León tartomány: konyhájukat a főtt és sült preparátumok jellemzik (cocidos y asados). Fantasztikus a sült bárány, legyen az Lechazo de Castilla y León vagy Aranda de Duero-módra, a vidéki magyar konyha ízeit hozza a véres hurka (morcilla) és egész Spanyolország területén szivesen használják fel ételeikhez az itt termesztett különleges fajtájú hüvelyeseket, mint amilyenek a La Granja,Saldana és Barco de Avila fajtájú babok vagy az Armuna lencse és Fuentesaúco csicseriborsó! Ki kell próbálni a segovia-i sült malacot (tostón asado vagy másnéven cochinillo), a Sacramenia sajtot, a valladolid-i kenyeret, a Herrera-stilusú rákot (cangrejos al estilo de herrera), az astorga felfújtat (hojaldres de astorga) és a "kecskeszagatottat" (Cecina de Chivo).

7.Castilla-La Mancha: Don Quijote de la Mancha képzeletbeli lovag hazája egészen leegyszerűsitett, szerény gasztronómiával rendelkezik,ami megérthető,hiszen ez egy lelkipásztori, mélyen vallásos környék, innen tehát a megtartozkódás és szigorúság a táplálkozási szokásaikban.

Első helyeken a zöldséges készitmények vannak:eredetmegjelöléses az Almagro tojásgyümölcs és a Recas hagyma, népszerű a gyorsan összeüthető manchego lecsó, a csirkesaláta, a pácolt fürj (codornices en escabeche) és a fokhagymaöntetes nyúl (conejo al ajillo).Halfélékből kifejezetten a besózott pisztrángot és tőkehalat imádják, amiket vagy ajoarriero mártással vagy fokhagymahabarcsosan tálalnak (atascaburras)....

8.Cataluna: egyedi remekművük a Picada szósz, melyet fokhagyma, petrezselyem, mandula, fenyőmag és kenyér felhasználásával kevernek ki, de ezen kivűl majdnem mindenhez fogyasztanak all-i-oli szószt (ez is katalán találmány!), sofritot és egy másik jellegzetesen katalán szószt, a romesco-t. Előételeik közűl kiemelésre méltó a tőkehalfánk (bunuelos de bacalao),a katalán saláta (ensalada catalana), a padlizsános zöldségcsikok (escalivada) és a paradicsommal bedörzsölt parasztkenyér (katalánúl:pa amb tomáquet). Főételeik közűl feledhetetlen a vargányás borjú (ternera con boletus), a garnélás-tengerigyümölcsös nyúl- vagy csirkepollastre, az omlós marhaszeletek gombás szószban (fricandó), tőkehal mazsola és fenyőmagágyban (bacalao con pasas y pinones), a szépiás lencsefőzelék (lentejas con sepia) és a marinált kagyló (mejillones a la catalana).

9.Murcia: gasztronómiája specifikusan tengerparti és a szomszédos La Mancha,Valencia és Granada hatásait hordozza magában. Egyetlen sajátos készitményük a murciai fasirt ( pastel de carne murciano ), amiről azt állitja a mondás: "gazdagságban ajándék, szegénységben feloldozás".

Ételeik zöme paprika, paradicsom és rizs alapon készülnek, gabonafélék és hüvelyesek hozzáadásával. Közkedvelt a halászbogrács (caldero), a hagymás-cukkinis rántotta (zarangollo), a kihagyhatatlan murciai saláta, a szárazbab pörkölt (michirones), a kemencében sütött gidacomb ( pata de cabrita al horno ) és a cigányedényes (olla gitana). Az italok közűl kellemes aromájú az ánizs és édes bor keveréke, a malaguena.

10.Asturias hercegség: a Vizcaya-öböl gazdag halászvizei és a Cantabriai hegység bőséges állatállománya könnyedén ellátja ezt a tartományt minőségi hozzávalókkal. A környék jellemző falatjai a zabkásazsinor ( farines ), pite kolbásszal, főtt tojással és sonkával töltve ( pegarata ) és a prenaos zsemle, melyet delikátesz kolbásszal bélelnek. Főételeik közűl lényegesebbek: krumplis kispolip ( pulpu a patatin ), az asztúriai pacal ( callos a la asturiana ), a birkapörkölt (caldereta de cordero) illetve a különböző bárányhús steakek.

11.Madrid: a madridi konyha egy nyitott, aszimiláló, folyamatosan bővűlő "terep". Az évszázadok során magába olvasztotta az ország minden részéről beköltöző népesség kulináris szokásait mignem egy, az egész spanyol étrendet fémjelező gasztronómiai központtá alakult.

A gyorsan elkészithető és futtában fogyasztható falatok a legpraktikusabbak, amilyen a tortilla, a churros, tintahal római-módra ( calamares a la romana ) és a Bravas krumpli ( patatas bravas ).

Madridban mindenből szélesebb, szinesebb, nagyobb a változat, köszönhetően a rengeteg hal, hús és élelmiszerpiacoknak:

-gyümölcsökből a sonkával fogyasztott Villaconejos dinnyétől az aranjuezi szamócán keresztűl az Alcala de Henares-ben termelt dióig minden elképzelhető kontinentális és trópusi cikk kapható az év bármely részében.

-ételeikbe szenvedéllyel használnak zöldségféléket különböző hüvelyesektől a padlizsánig, ezek a leghíresebb fogásokban is alapként vannak jelen: madridi pörkölt ( potaje madrileno ),madridi fótt ( cocido madrileno ), csicseriborsó pörkölt ( garbanzos guisados a la madrilena ) stb.

- az egész spanyol "menü" fellelhető tehát a fővárosban, kiemelni sokat közülük értelmetlen lenne, leszámitva néhány napirenden fogyasztottat: San Isidro saláta (ensalada san isidro), madridi pacal ( callos a la madrilena ), újévi keszeg ( besugo a la madrilena ), a viccesen harmadik fogásnak "csúfolt" fokhagymaleves, aztán ott van még a fokhagymás garnéla ( gambas al ajo ) és Pavia katonái ( los soldaditos de Pavia ) ami egy féle rántott tőkehalfilé.

- helyi italokból a Navalcarnero-i szőlőültevények gerezdjeiből csavart fiatal vörös és rozé borokat imádják illetve a Chinchón ánizslikört.

12.Pais Vasco (Baszkföld): a Cantabriai tenger kifogyhatatlan hal és tengerigyümölcs állományának valamint a belső területek dús legelőinek köszönhetően a baszkok konyhája változatos és gazdag.

- saját zöldség és gyümölcsféléik közűl a legbüszkébbek a Tolosa babra, a Mendavia spárgára, az Itxassou cseresznyére és az Ezpeleta paprikára.

- tökéletes összhangban keveredik ételeikben a zöldség a hallal, erre az egyik legjobb példa a Porrusalda nevű főztjük.

- hústermékeik főként szarvasmarhából készülnek és nemzeti elismerésnek örvendenek:a Bayonne pácolt sonka ( jamon curado de Bayona ), a Viana kolbász ( salchichas de Viana ) és a még hiresebb hurka,melyet a Biriatu birkafaj vérével töltenek ( tripotx ).

-s ör ( baszkúl:zurito ) vagy bor ( txikito ) mellé itt még gyakoribb a "tapas" fogyasztása, amiket errefele pintxos-nak neveznek.

13.Navarra: a jakobinusok pireneusoki zarándoklásainak az útvonalába esése valamint a tartománynak franciaország irányába lévő tranzit szerepe döntő hatással volt konyhakultúrájára, amely ezek mellett az aragón, baszk és riojai konyhák szokásait öleli fel.

- ismertebb fogások: babfőzelék pamplonai kolbásszal ( pochas con chorizo de Pamplona ),

leveseik közül kedveltek az Estellesa leves, a rákleves ( sopa de cangrejos ) és a lelkész leves (sopa de pastor) valamint a Roncal-módra készitett tojások ( huevos al estilo del Roncal ) meg a gombás tortilla ( tortilla con setas ).

14.Cantabria: alternatív természeti környezetek és ökoszisztémákkal övezett földrajzi elhelyezkedéséből eredően a tartomány nagyon gazdag gasztronómiai nyersanyagokban. Ebben a régióban teljességében a tengerigyümölcs ( mariscos ) dominálja a táplálkozási tabellát, melyeket a tiszta és hideg vizű Santander öbölből halásznak.

- jellegzetes, ismertebb fogások: népszerü a sűlt szardinia ( sardinas asadas ), a "vizforraló"népi nevű főztjük ( sorropotún ), tintahal a saját tintájából készitett hagymás mártásban ( calamares encebollados en su tinta ), szürketőkehal zöld mártással ( merluza en salsa verde ), kagyló tengerész-módra ( almejas a la cazuela ).

-a vidéki magyarsághoz hasonlóan itt is készül házilag desztillált ital,az orujo.

15.La Rioja: az Ebro folyó által átszelt termékeny földsáv bőséges ültetvényekkel van tele, ennek pozitiv "mellékhatásaként" La Rioja kizárólag a borászatáról ismert, nincsenek sajátos konyhai alkotásai, gasztronómiája a navarró, aragóniai és baszk konyha egyvelegét hordozza.

- hagyományos a riojai kolbászoskrumpli ( patatas a la riojana ), a szűzpecsenye picadillo ( picadillo de lomo ), a riojai csirkebecsinált ( pollo en pepitoria) és a hússal meg zsemlemorzsával töltött paprika ( pimientos rellenos ).

- világhirű minőségi boraikat Garnacha, Viura, Tempranillo, Graciano, Carignan és Malvesia szőlőfajtákból készitik. Ezt a témát hanyagolni is szeretném, mert annyira széles, hogy több könyvben sem férne el, engesztelésűl kihelyezek kapcsolodó linkeket a felületesen érintett anyagokhoz a kedves érintetteknek.

16.Islas Canarias: a végeláthatatlan történelmi változások és a tömérdek más és más kultúrájú látogató hatására alakult ki a szigetek egyedi konyhája, melynek ételeit szigetenként eltérő receptek alapján csinálnak.

- ismertebb ételek: kukoricaleves kölessel,babbal,fokhagymával ( caldo de millo );a csicseriborsós, ráncos burgonyás avagy "papas-os",húsos és tésztás rancho canario; a koriander aromájú burgonyaleves ( caldo de papas ); a mojo-val locsolt burgonya ( papas arrugadas con mojo ); a kemencében sűlt sertéslábkarikák ( pata asada ); sózott hal gofiolisztben és mojo szószban,édesburgonyával ( sanchocho canario ); nyúl marinada szószban (conejo en salmorejo) és a szigeti pörkölt ( puchero canario ).

17.Baleares: a szigetek gasztronómiai szokásai majdnem azonosak a valenciai és katalán konyhákkal.

- legjellegzetesebb a töltött marhahús ( sobrasada ), melyet sütve, pörkölve, de még mézzel is kedvelnek.

- ízletes továbbá a fogoly lelkész-módra ( las perdices de capellán ), a Soller tojások ( huevos al estilo Soller ), a rántott padlizsánnal társitott hús vagy halból készitett tumbet és a Mallorca-i Brut rizs.

- bűn lenne megfeledkeznünk a Mahón városából származó és erről elnevezett szószról ,a majonézről (mayonesa)!